Az ilyen szomorú esős napok után, mint amilyenek a múlt héten voltak, szinte üdítő reggel arra ébredni, hogy a napsugár csiklandozza a talpam. Ilyenkor percekre elönti a lelkem a melegség: boldognak érzem magam. Miért nem érezheti az ember lánya gyakrabban ezt? Miért kell ahhoz napokig tartó borongás, hogy észrevegyük a fényt? - tettem fel magamnak a kérdéseket, persze feleslegesen, hiszen tudom rájuk a választ. Mert a jó csak a rossz mellett nyer értelmet és fordítva. Mert a fény csak sötétségben nyer értelmet és fordítva. Fekete-fehér, igen-nem. De mi van a gyönyörű szürkékkel, kékekkel, zöldekkel, pirosakkal, sárgákkal, lilákkal? És mi van a szivárvánnyal? A szivárvány köti össze a feketét a fehérrel, az esőt a napsütéssel, és a jót a rosszal.
Szeretem a szivárványt.
