Hiyori naplója

Grafomán vagyok ma. Erre döbbentem rá az előbb, mikor azon kaptam magam, hogy az előző bejegyzésem után máris az "új bejegyzés" fülre kattintok. Az jutott eszembe, mi lenne, ha a ma estémet egy zuhanyozással kezdemém, majd egy tábla csoki és Agatha Christie egy könyve…

Egyszerűen kikattanok attól, ha valaki órákat késik... Ha egyszer háromra van valami megbeszélve, akkor az még rendben van, hogy három előtt öt perccel telefonál, hogy késik egy fél órát, de már az újabb időponthoz képest is eltelt vagy 12 perc. Lehet én vagyok a türelmetlen.…

Az ilyen szomorú esős napok után, mint amilyenek a múlt héten voltak, szinte üdítő reggel arra ébredni, hogy a napsugár csiklandozza a talpam. Ilyenkor percekre elönti a lelkem a melegség: boldognak érzem magam. Miért nem érezheti az ember lánya gyakrabban ezt? Miért kell ahhoz…